2011. július 28., csütörtök

...de van egy új lakónk!...

Csak hogy ne a nyafogásé legyen főszerep, megmutatom legújabb szerzeményünket:
Igen, ez egy sparhelt. Mivel a konyhában lebontottuk a cserépkályhát, valami más fűtőeszköz után kellett néznünk. A régi Salgó tűzhelyek gyártója már hiper-szuper XXI. századi sparhelteket is gyárt. Egy ilyen szép darabot sikerült megcsípnünk igen akciós áron.
Ez azért szép, ugye?


És hamár homár - ha ilyen gyönyörű kék sparheltünk van, akkor az egész leendő könyhai színvilágot ilyenre álmodtam:
Nem tudom, hány év múlva valósul meg, de ilyet akarok!!!!!!

Kályhabontás!

A kályhabontás és építés igen mocskos munka...
Főleg, ha folyton esik az eső, és a ki-be mászkálással még jól rásegítünk a mocsok maximális terítésére...
Íme pár fotó:
pillanatkép a bontás korai szakaszából

a fürdőszobám az első pár óra után

ez már a következő nap "eredménye" - ez már nem bontás, hanem építés!


Én meg közben az idegösszeomlás szélén...

Három dolgot utálok: a rendetlenséget, a piszkot, és a veszekedést.
Most megint mindenhol iszonyat kupleráj van, és elképzelhetetlen mocsok, és a gyerekeim folyton egymást ölik, mivel a ritka sz*r idő miatt ki se tudják tenni a lábukat a szobájukból - ahol egyébként szintén a maximumot hozták ki a rendetlenségből... Szóval észvesztő...

2011. július 26., kedd

Újabb támadások!

Ma támad a cserépkályhás!

Le kell bontani a zöld kályhát, mert már igencsak szétégett a belsejében a samott. Az új kémény miatt a bekötőcsőnek is máshová kell kerülnie, ezért így is - úgy is átrakás lett volna a vége.
Lefóliáztuk a kisszobát... Készítek majd képeket is...

A héten támad még az ablakos ember, aki a spájzablakot kicseréli, és támad a vízszerelő is, aki pedig a fenti fürdőszobának esik neki.

A Zuram pedig a padlólakkal támadja meg a hajópadlót...

2011. július 5., kedd

Mi történt az elmúlt hónapban...

Egy régi barátnémmal találkoztam jártomban-keltemben, és érdeklődött: rég nem írtam a blogra, mi a helyzet?

Tehát:

Az elmúlt egy hónapban nem sok minden történt, a férjem Alma lányommal Svájcba utazott, kettecskén maradtunk a kisebbik kisasszonnyal. Ezért csak olyasmit tudtam csinálni, amit Emese jelenlétében is lehet.

- Megróbáltam helyrepofozni a kertet. Ahol az ácsok lepakolták a faanyagot a kamionról, ott teljesen kipusztult alatta minden. Felástam, beszórtam fűmaggal. A locsolásról szerencsére a természet sokszor gondoskodott helyettem.

- A telken volt még egy-két kupac fahulladék, ezeket összeszedtem, a kert egy kevésbé forgalmas sarkába halmoztam - a tüzelőtároló már teljesen tele van, oda már egy fogpiszkáló sem férne...

- A kupacok alatt is fel kellett takarítani a kertet, sőt az egész kertet jó néhányszor átgereblyéztem, hogy a megbúvó cserépdarabok, apró faszilánkok eltűnjenek. Még néhányszor ezt a műveletet meg kell ismételnem, mire jó szívvel kiengedhetem a gyerekeket a kertbe mezítláb is...

- Apu készített egy nagy ipari mágnesből, és egy seprűnyélből egy "célszerszámot" a kóbor elhulott szögek összegyűjtésére - ezzel is körbejártam párszor a kertet, remélem az összes szöget sikerült eltávolítani.

- Az emeletet kisepertem, felporszívóztam. Emese azóta nagyon szívesen játszik ott fenn! Az egész favasutat ki lehet rakni a szép nagy üres szobában!

- Apu segítségével felpakoltuk a maradék lambériákat a tetőzugba.

- A gardróbszekrényeket lemértük, megterveztük a belső beosztást, én pedig a szekrények belsejét elkezdtem kifesteni színtelen lazúrral. Ezt még nem fejeztem be, ma sorra kerül az utolsó gardrób is, és remélem a belső függőleges osztást is lekenem, hogy be lehessen építeni.

Hát kábé ennyi. Nem sok, de ha a Zuram hazajön, akkor látványosabb dolgok is következnek: lenti spájz ablakcsere, fenti fürdő-wc csövezése, betonozása, kályhák bekötőcsövének cseréje...