Nemsokára költözhető a tetőtér!!!!

Nagyon rég nem jelentkeztem.

Azóta elkészültek a falak - mármint a lambéria felületkezelése.
Ez nagyon szépen hangzik egy ilyen frappáns, rövid mondatocskában, de ez azért kicsit hosszadalmasabb dolog volt.

Először is az egész felületet le kellett mosni szappanos vízzel, dörzsiszivaccsal, hogy a lambérián itt-ott látható ujjlenyomatoktól megszabaduljuk. Ugyebár az ácsok nem fehér kesztyűben dolgoztak, elég sok maszat volt a falon. Majd az egész felületet megcsiszoltuk nagyon finom csiszolópapírral. Utána egy olajos-viaszos cuccal az egészet lekentük, utána ronggyal visszatöröltük a felesleget, végül puha ronggyal políroztunk. Nem volt kis meló. Mindezt a két kicsi művész kezünkkel....

Most eljött az idő - kikölcsönöztük a megfelelő padlócsiszoló ojjektumokat, és nekiestünk a hajópadlónak...
Csiszolás, porszívózás, csiszolás, porszívózás, szélcsiszolóval csiszolás, porszívózás. Ez volt az első napi menet. A csiszológép kb hetven kiló - azt eleve egy szép feladat volt felvarázsolni az emeletre...
Aztán jött a következő gép - íme, ő az:Ez a masina szintén jó 45-50 kiló. Egyszer ezzel is át kellett csiszolni mindent, a legfinomabb csiszolópapírral. Ez sem volt nagyon egyszerű művelet. Az én komoly erővel bíró férjemet úgy vágta a gép a falhoz, hogy komolyan megijedtünk. A gép úgy viselkedett, mint egy vadló. Kegyetlen volt. Aztán némi telefonos support után a férjem lassacskán megszelidítette a masinát, és végül már egész jól tudta irányítani.
Szóval újabb csiszolás, porszívózás, csiszolás zöld peddel, porszívózás, csiszolás fehér peddel, porszívózás...

Jött az alapozó olaj. Ezt a félrjem egyedül csinálta, mert közben én "beugrottam" az Operába, és lenyomtam gyorsan egy Diótörőt. Mikor hazaértem, még egy-két óráig kenegettük, visszatöröltük az olajat, minden totál maszatos, ragacsos...

Következő napon jött a keményolaj - amitől a padló fájának rostjai kikeményednek. Ezt is a csodamasinával kellett felhordani, majd felmosórongyokkal visszatörölni, és a géppel még egyszer jól "bemasszírozni" a fába.

Most itt tartunk:

Ma délután következik a viaszolás. Utána már csak kb két hetet kell várni, míg a fa teljesen kikeményedik, és máris lehet felköltözni!


Ja és egy fotó a híres infrapanelekről:
Ezek szolgáltatják az emeleten a fűtést. Bár a fotó sajnos nem a legjobb, azért elmondom, hogy igen jól néznek ki, és jól is fűtenek. (Mostmár csak a villanyszámlára leszek kíváncsi....)

Finisben a játszóház!

Lassan, de biztosan haladunk a játszóházzal...
Még a szélső cserepeket kell beszabni, a tető szélére bádogot tenni, az erről a fotóról nem látszó két oldalt le kell lazúrozni, és a játszóeszközöket felszerelni.

Alma és apa most mentek el megvásárolni a csúszdát, a kapaszkodókat, a mászófalhoz való mászóköveket.

A létra is recycling: a régi padlásfeljárat létrájából lett méretre vágva, lecsiszolva, lefestve.
Nem is gondoltam volna, hogy azokból a randa megfeketedett régi tetőgerendákból ilyen szép oszlopokat lehet csinálni...

A mászófal is már készen áll, csak még fel kell szerelni a mászóköveket, és utána mehet a helyére.

Alma kifejtette: szereti az építkezést, mert ilyenkor sokszor rendelünk pizzát. :-)
Naná, általában délelőtt tudunk dolgozni, mert dél felé már olyan a hőség, hogy meg lehet dögleni. Igy aztán sajnos a főzés sokszor kimarad az életemből. Ilyenkor jól jön a pizzafutár...

Azért nagyon várom már, hogy kész legyen, és ismét helyreállítsam a kertet. Remélem, a gyerekek örömmel fogják használni a házikót!

Spááááájz!!!

Volt egyszer egy spájzom....
Szép nagy volt, igaz, hogy ott tároltuk a Zuram szerszámait is, és ott volt a mélyhűtő is, de azért minden elfért, ami kellett...

Sajnos a feljáratnak egyetlen lehetséges helyet találtunk, és ez a spájz helyén volt.
Így aztán a spájz erre a sorsra jutott:
Jó három hónapig a spájz teljes tartalma a lakás különböző szobáiban, és a pincében került elhelyezésre.
Így bármit is akartam sütni vagy főzni, a ház legkülönbözőbb pontjairól kellett összevadászni az edényeket és a hozzávalókat. Az élelmiszerek ömlesztve, zacskókban.... brrrr...

Pár napja azonban végre jött az ember, aki kicserélte a régi ablakot, mivel a maradék kicsi spájzban az a nagy ablak teljesen használhatatlan volt. Rossz irányba is nyílott, és feleslegesen nagy felületet foglalt a falfelületből.
Íme az új ablak:


Aztán a Zuram kiglettelte, és kimeszelte a spájzot, és a papám a régi polcrendszer anyagaiból új polcot varázsolt! Én pedig végre bepakolhattam!
Annyira jó, hogy végre megint van rendes helye az élelmiszernek! (Három hónap után!!!)


Sajnos a kényszerű pincei tartózkodás nem minden élelmiszernek tett jót. A lisztek nem igazán bírták a párás levegőt, ráadásul elég sok meg is molyosodott, úgyhogy a szárazárura még vár egy teljes körű átválogatás. Remélem, azért nem kell túl sok mindent kidobni...

A spájz egyik falára még kell egy keskeny polcot varázsolni, mert azért nem mindennek találtam még jó helyet. A másik oldalon meg akasztókat szeretnék a palacsintasütők, szűrők, és egyéb akasztható konyhafelszerelés számára.

Kerti játszó 2

Ma szarufák és fogópárok kerültek a tetőre...

Kerti játszótér

Korábban talán már említettem, hogy szeretnénk a kertbe egy játszóvárat.
Nos a Zuram úgy gondolta, kössük össze a kellemest a hasznossal. Ő épít egy játszóházat, aminek az egyik oldalát kertiszerszám-tárolónak lehet majd használni. (Ha már a féltetőt le kell bontani, legyen hová tenni a bringákat, meg a fűnyírót-egyebeket...)
A volt emésztő helye már úgyis le volt betonozva, adta magát a lehetőség, hogy oda építsük.
Most itt tart a dolog:És ha készen lesz, valahogy így fog kinézni:
Lesz csúszda, mászófal, kuckó, alatta lehet majd homokozó...
A régi tetőanyagból épült a váz, és elég sok szarufa anyag, gerenda, cserép maradt az építkezésből, azokat mind fel tudjuk használni.
No és a tároló rész kívülről ugyanolyan lambériaborítást kap, mint a ház.

Minden gyerek ilyenről álmodik, nem? Remélem, nemsokára elkészül, hogy a lányok még a nyáron kicsit élvezhessék az új építményt!

Haladások...

Egyheti munka - és újra áll a zöld kályha!
A samott már eléggé szétégett benne, amikor a fiúk szedték szét, a teteje szinte magától beomlott, szóval itt volt az ideje a cserépkályha átrakásának.
Kicsit odébb is került - mostantól a nagyobb része a fürdőszoba felé lóg be, és csak egy cserépnyi lóg a kisszoba felé. Ez is jó, mert eddig mindig az volt a gond, hogy a kisszobában nagyon meleg volt, a fürdő pedig nem annyira. Most majd fordítva lesz...
Hosszú menet volt, de röpke egy hét alatt készen lett!

Ez pedig a vadonatúj pinceajtónk, a papám műve! A megmaradt lambériából készült, tehát pont úgy néz ki, mintha a feljárat lambériájának a folytatása lenne. Nagyon professzionális!
Köszönjük nagypapa!Én pedig kicsit megnyugodtam. A mai nap a takarítás jegyében telt, mostmár megint úgy néz ki a lakás, mintha emberek élnének itt... :-)))

...de van egy új lakónk!...

Csak hogy ne a nyafogásé legyen főszerep, megmutatom legújabb szerzeményünket:
Igen, ez egy sparhelt. Mivel a konyhában lebontottuk a cserépkályhát, valami más fűtőeszköz után kellett néznünk. A régi Salgó tűzhelyek gyártója már hiper-szuper XXI. századi sparhelteket is gyárt. Egy ilyen szép darabot sikerült megcsípnünk igen akciós áron.
Ez azért szép, ugye?


És hamár homár - ha ilyen gyönyörű kék sparheltünk van, akkor az egész leendő könyhai színvilágot ilyenre álmodtam:
Nem tudom, hány év múlva valósul meg, de ilyet akarok!!!!!!