2011. május 30., hétfő

Előzmények - 3. rész: Engedélyeztetés

Na ez a rész volt a leghosszabb, legidegőrlőbb, legbosszantóbb szakasza az egész sztorinak.

Beadtuk a tervet tavaly november 23-án. A tervező szólt, hogy biztos kérnek majd hiánypótlást, az építésügyi előadó vérmérsékletétől és hangulatától függően. Kértek is.
Az építésügyi előadó, nevezzük csak N.T.-nak, olyan marhaságokon akadt fenn, mint hogy:
- a szintterület számítás, a zöldfelület számítás, és a beépítési százalék idomtervek külön-külön lapon kell hogy szerepeljenek,
- A lépcsőt az összes alaprajzon és metszeten be kell méretezni. (Általában az alaprajzon csak a vízszintes méretezés szerepel, a metszeteken csak a függőleges méretezés - nyilvánvaló okokból... :-)
- ja meg hogy egy oldalt véletlenül nem írtunk alá. (minden oldalt külön külön alá kell írni a tervezőnek, és a tulajdonosoknak is. Erre sem igen értem miért van szükség, hiszen az átvett tervrajzot átvételkor lefűzik, és lepecsételik, tehát utólag belefűzni úgysem lehetne semmit...)

Na jó. Beadtuk a hiánypótlást.

Ahogy Nagy Bandó mondta: ...és vártunk.... vártunk... vártunk....

Aztán december közepén jött egy levél, amelyben felszólítottak bennünket, hogy 8 napon belül írásban hitelt érdemlően bizonyítsuk, (így, vastagon szedve), hogy a ház melletti féltetőt ki, mikor, és milyen engedély alapján építette. Ez azért is pikáns, mert eleve az építési engedély kérelemben leírtuk, hogy tudjuk, hogy az a féltető engedély nélkül épült, és szabálytalan, és az engedélykérelemben vállaltuk is a lebontását.

A Zuram bement az Önkormányzatba. Elmondta, mi a helyzet, és hogy csak az építkezés idejére jó volna ha kaphatnánk rá fennmaradási engedélyt. N.T. mondta: nemlehet!!!... Majd szó szót követett, N.T.-vel egy szobában dolgozó előadó hölgy megjegyezte, hogy van rá legális lehetőség, hogy az építkezés idejére fennmaradjon a féltető, ha felvonulási épületként írásban megkérjük rá a fennmaradást... N.T. fekete pont!

Megkértük...

...vártunk....

...vártunk...

...vártunk...

Majd január 31. dátummal érkezett egy levél - február végén!!! - hogy 15 napon belül nyújtsuk be a Főkétűsz nyilatkozatát.
Bumm!!!!!

1. a jelenlegi szabályok értelmében nem kötelező a Főkétűsztől hozzájárulást kérni, elég, ha a tervező egyeztet a szolgáltatóval - ez megtörtént, és bele is írtuk az engedélykérelembe.

2. A Főkétűsz nem végez huzatszámítást, ezt egy külső céggel kell elvégeztetni, súlyos tízezrekért, majd a Főkétűsz csak rábólint. (vagy nem...)

3. A Főkétűsz ügyintézése elég érdekes: akinek van csókosa a hivatalban, annak pár nap, akinek nincs, annak 3 hét.

Hogy a fenébe nyújtsuk be 15 napon belül a kéményseprő szakvéleményt????

Elindítottuk a dolgot, kértünk a hiánypótláshoz határidő-hosszabbítást.
(Közben kiderült, hogy N.T-nek nem állt volna jogában a másodszori hiánypótlás bekérése, hiszen, - itt idézet a jogszabályból:

5. § Az építésügyi hatóság megfelelő határidő megjelölése és a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett, ha

a) a kérelem hiányos, a kérelem beérkezését követő naptól számított tíz napon belül,

b) az ügyfél az a) pont szerinti hiányokat pótolta, de kérelme a mellékletek építészeti-műszaki tartalma tekintetében hiányos, az a) pont szerinti hiánypótlást követő tíz napon belül

hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt

ezt a határidőt N.T úr már jócskán túllépte.

No mindegy...

Ezek után újra vártunk....
....vártunk....vártunk...

Három hét kellett a kéményseprők hozzájárulásához, előtte ugye legalább egy hét volt, mire a huzatszámításokat elvégeztettük, stb...

Most nem tudok tovább írni, mert dolgom akadt... innen folytatom...

Huszadik nap - finisben az ácsok

Az előző hosszú hétvégén egy kis pihenőt vettünk. Az ácsok is - mi is.
Az ácsoknak elfogyott a faanyaguk, és mivel a teherautó csak ma tudott jönni Erdélyből, ezért pár napra ők is hazautaztak.

A kőművészek is levonultak szerdán, az ácsok is elutaztak csütörtökön, így aztán a hétvégére csak a villanyszerelők jöttek, folytatták az épület öszze-vissza drótozását...

Csütörtökön a bádogos is megérkezett - először még múlt hétfőre ígérte magát. Nem jött.... Aztán keddre ígérkezett. Nem jött... Már épp azt gondoltuk, hogy hívunk valaki mást, mert úgy tűnik ez a csávó nem igazán megbízható, mikor is csütörtökön mindenféle előzetes bejelentés nélkül megjelent, hogy na akkor ő most nekiállna. Oké...

A Zuram közben megrendelte az üvegesnél a külső nyílászárókra a hőszigetelő üveget, az is meglesz pár napon belül.

Tegnap este visszaérkeztek az ácsok, és ma reggel megérkezett a teherautó is a faanyaggal:


Most néhány fotó az emeletről -
Az egyik gyerekszoba a kész gardróbajtóval, és a gyönyörű szép cseresznyeszín ajtóval:
(érdemes visszanézni az előző poszt első fényképét, ez ugyanaz a sarok!)
A mi szobánk ablakai kívülről:
A fenti előtér a fürdőszoba és wc ajtajaival:

2011. május 23., hétfő

Tizenhetedik nap - fotók

Halihó!
Az ácsok rohamléptekkel haladnak...

Íme néhány részletfotó:

A két gyerekszoba között a közfal egy gardróbszekrény lesz, egyik fele egyik oldalról nyílik, a másik fele a másik szobából:

Ez a másik gyerekszoba egyik sarka, már egész előrehaladott állapotban van a lambériázás:
Ez pedig a leendő lépcső feletti tér - már bent van a tetőablak! (A másik tetőablak is bent van, ami a fürdőszobában lesz, csak az nem ennyire látványos - ott gipszkarton lesz körülötte.

A tetőzugba itt lehet mjd feljutni:

Közben a kőművészek lassan helyreállítják a sok rombolás után a terepet - illetve ma még volt egy jó adag rombolás: kibontották a vécé falat. A vécé falában sokféle különböző pecsétes tégla rejtőzködött, ezeket eltettük, megpucoljuk, majd jó lesz még valahová!

A villanyszerelők jól körbedrótozták a tetőteret - konnektor, kapcsoló, infrapanel, router, riasztó, - lesz itt minden...

2011. május 19., csütörtök

Tizenharmadik nap - rövid összefoglaló a hétről...

Hétfő óta nem írtam - no nem mintha nem történt volna semmi, csak sokat dolgoztam - itthon is, a színházban is.

Szóval egy rövid összefoglaló:

Hétfőn kicsit közelebb kerültünk a civilizációhoz, újra üzemképes a konyha. Az eddig öt éve ideiglenes konyhából most egy újabb ideiglenes konyha alakult ki - remélem, ez nem fog újra öt évig így maradni... de legalább van mosógép, mosogató, múködik a kávéfőző, meg a mikró.
Kedd - még mindig nincs használható fürdőnk... esténként összerakják a lefolyót annyira, hogy le lehessen zuhanyozni, de a kézmosó még mindig nincs bekötve. A Zuram szakálla meg egyre nagyobb, mert nincs hol borotválkozzon.
Az ácsok tetőléceznek, a kőmúvészek kéményt építenek.

Szerda: az ácsok felrakták a cserepeket.
Este felköszöntöttük János mestert 46. születésnapja alkalmából!
Az ácsok: János mester, Karcsi, Attila és Jocó, a mókamester
Ez a kép is szerdán készült, itt látszik, hogy már belül is elkezdtek szigetelni a fiúk:

Csütörtök: A wc végre át lett helyezve, és megcsinálták a vizesek a lefolyót. Újra üzemképes a fürdő!!!!!!!
Közben a kőmüvesek kidugták az első kéményt:Közben a villanyszerelők is dolgozgattak: megcsinálták az új villanyóraszekrény helyét, és elindították fel a csöveket. Holnap Sebi bácsi kezdhet csövezgetni fent.

Közben vészesen fogy a pénz... Hihetetlen, mennyi pénz megy el az előre nem látható dolgokra...

2011. május 15., vasárnap

Előzmények - 2. rész: Tervezés - folytatás

Ha már ennyire nem tudok magammal mit kezdeni itt a kupi kellős közepén, akkor folytatom az előzményeket.

Tehát a tervezésről: egy régi házzal sok baj van. Nagyon behatároltak a lehetőségek: itt egy kémény, ott egy kémény, amott egy gerenda, itt megy a víz... szóval nem nagyon lehetett az alaprajzzal variálgatni. A tervezőnkkel megpróbáltunk egy nagyjából elfogadható megoldást találni, hogy elférjen minden, amit az emeletre szerettünk volna. Két gyerekszoba, szülői háló, fürdőszoba, wc, háztartási helység...

A kéményekkel előre lehetett látni, hogy gond lesz. A jelenlegi előírások szerint a kéményeket ki kell bélelni. (Akkor is, ha fatüzeléses cserépkályha van rajta.) Megkérdeztük a kéményseprőt, aki ősszel itt volt ellenőrizni, hogy miért. Azt mondta, idézem szószerint: "Azért kell kibélelni, mert különben a kémény kormos lesz." Jaaa, vagy úúúgy! Én eddig azt hittem, hogy a kémény az egy olyan dolog, hogy kormos... Na mindegy - sok szakember egybehangzó állítása szerint szakmailag semmi nem indokolja egy fafűtéses cserépkályha kéményének kibélelését, node sebaj - éljen az EU, és az EU-s szabályok!
Oké, ki kell bélelni. Nade mind a három kémény el volt húzva (nem tök függőleges vonalban ment fel, hanem volt benne egy kanyar.) Ezt komoly bontás nélkül nem lehet kibélelni. Először azt gondoltuk, hogy csak födémig visszabontjuk a kéményeket, és onnan egyenesen fogjuk felküldeni őket. De ez is akkora költség lett volna, hogy végül többek tanácsára teljesen új, szerelt kéményekben kezdtünk gondolkozni. Végül aztán Montel kéményeket rendeltünk. Ezek ugyanazt tudják, mint a Schiedel, meg a Leier, csak kábé egyharmadával olcsóbbak.

A hőszigetelésen pedig nem akartunk spórolni: a legkomolyabb elvárásoknak is megfelelő hőszigetelést terveztettünk.

Kilencedik nap - folytatás

Az ácsok nem tartanak szabadnapot.
Ők minél előbb be szeretnék fejezni, hogy utazhassanak haza...
Ma a plafont kezdték lambériázni:
Ha már felmerészkedtem, akkor lefotóztam a kilátást is:

Sajnos most elég borús-párás az idő, de pár napja, mikor egy tiszta reggelen voltam fent, teljesen tisztán lehetett látni a Gellért hegyen a Citadellát!

A következő fénykép pedig egy kis OFF: ma reggeli kis vendégünket mutatom be, akit az ácsok a lambéria-kupac alján találtak. Áthelyeztük őkelmét a kert egy békésebb pontjára:

Kilencedik nap - lelki mélypont

Ma elértem a lelki mélypontra.
A kőművesek úgy távoztak - mert ugye a magyar dolgozónak ha lejár a munkaidő, akkor lejár a munkaidő! - hogy így hagyták a fürdőszobát:
Ez itt egy lyuk a fürdőszoba padlóján. Keresték a strangot, hogy az áthelyezendő wc-t, és az emeleti strangot is rá lehessen kötni. Eközben sikerült úgy szétbarmolni a fürdőszobai összefolyót, hogy ha a Balázs nem lenne némi kézügyességgel megáldva, akkor hétfőig gyakorlatilag egyáltalán nem lehetne vizet használni a házban. A képen is jól látszik a Balázs javítása előtti állapot: a kád, és a kézmosó lefolyója szabadon belefolyt a gödörbe, és ott lazán elfolyt volna a ház alá. Balázs a régi konyhai szifoncső felhasználásával megoldotta, hogy legalább a zuhanyt lehessen használni.

A következő képen pedig a konyhai kémény helye látható:

Ezt is úgy hagyták itt, hogy nincs befejezve. Szóval itt a vasárnap - a kőművészek nem dolgoznak, én pedig erősen számítottam már rá, hogy vasárnap legalább a konyhába visszapakolhatok. De nem...

Na jó, azért hogy ne csak a lehangoló részeket mutassam, itt következik pár fotó, az ácsok haladásáról!
Az első kép a teraszról:Itt gy közeli a terasz oszlopáról:


A következő posztban a mai haladás jön!