...de van egy új lakónk!...

Csak hogy ne a nyafogásé legyen főszerep, megmutatom legújabb szerzeményünket:
Igen, ez egy sparhelt. Mivel a konyhában lebontottuk a cserépkályhát, valami más fűtőeszköz után kellett néznünk. A régi Salgó tűzhelyek gyártója már hiper-szuper XXI. századi sparhelteket is gyárt. Egy ilyen szép darabot sikerült megcsípnünk igen akciós áron.
Ez azért szép, ugye?


És hamár homár - ha ilyen gyönyörű kék sparheltünk van, akkor az egész leendő könyhai színvilágot ilyenre álmodtam:
Nem tudom, hány év múlva valósul meg, de ilyet akarok!!!!!!

Kályhabontás!

A kályhabontás és építés igen mocskos munka...
Főleg, ha folyton esik az eső, és a ki-be mászkálással még jól rásegítünk a mocsok maximális terítésére...
Íme pár fotó:

pillanatkép a bontás korai szakaszából

a fürdőszobám az első pár óra után

ez már a következő nap "eredménye" - ez már nem bontás, hanem építés!

Én meg közben az idegösszeomlás szélén...

Három dolgot utálok: a rendetlenséget, a piszkot, és a veszekedést.
Most megint mindenhol iszonyat kupleráj van, és elképzelhetetlen mocsok, és a gyerekeim folyton egymást ölik, mivel a ritka sz*r idő miatt ki se tudják tenni a lábukat a szobájukból - ahol egyébként szintén a maximumot hozták ki a rendetlenségből... Szóval észvesztő...

Újabb támadások!

Ma támad a cserépkályhás!

Le kell bontani a zöld kályhát, mert már igencsak szétégett a belsejében a samott. Az új kémény miatt a bekötőcsőnek is máshová kell kerülnie, ezért így is - úgy is átrakás lett volna a vége.
Lefóliáztuk a kisszobát... Készítek majd képeket is...

A héten támad még az ablakos ember, aki a spájzablakot kicseréli, és támad a vízszerelő is, aki pedig a fenti fürdőszobának esik neki.

A Zuram pedig a padlólakkal támadja meg a hajópadlót...

Mi történt az elmúlt hónapban...

Egy régi barátnémmal találkoztam jártomban-keltemben, és érdeklődött: rég nem írtam a blogra, mi a helyzet?

Tehát:

Az elmúlt egy hónapban nem sok minden történt, a férjem Alma lányommal Svájcba utazott, kettecskén maradtunk a kisebbik kisasszonnyal. Ezért csak olyasmit tudtam csinálni, amit Emese jelenlétében is lehet.

- Megróbáltam helyrepofozni a kertet. Ahol az ácsok lepakolták a faanyagot a kamionról, ott teljesen kipusztult alatta minden. Felástam, beszórtam fűmaggal. A locsolásról szerencsére a természet sokszor gondoskodott helyettem.

- A telken volt még egy-két kupac fahulladék, ezeket összeszedtem, a kert egy kevésbé forgalmas sarkába halmoztam - a tüzelőtároló már teljesen tele van, oda már egy fogpiszkáló sem férne...

- A kupacok alatt is fel kellett takarítani a kertet, sőt az egész kertet jó néhányszor átgereblyéztem, hogy a megbúvó cserépdarabok, apró faszilánkok eltűnjenek. Még néhányszor ezt a műveletet meg kell ismételnem, mire jó szívvel kiengedhetem a gyerekeket a kertbe mezítláb is...

- Apu készített egy nagy ipari mágnesből, és egy seprűnyélből egy "célszerszámot" a kóbor elhulott szögek összegyűjtésére - ezzel is körbejártam párszor a kertet, remélem az összes szöget sikerült eltávolítani.

- Az emeletet kisepertem, felporszívóztam. Emese azóta nagyon szívesen játszik ott fenn! Az egész favasutat ki lehet rakni a szép nagy üres szobában!

- Apu segítségével felpakoltuk a maradék lambériákat a tetőzugba.

- A gardróbszekrényeket lemértük, megterveztük a belső beosztást, én pedig a szekrények belsejét elkezdtem kifesteni színtelen lazúrral. Ezt még nem fejeztem be, ma sorra kerül az utolsó gardrób is, és remélem a belső függőleges osztást is lekenem, hogy be lehessen építeni.

Hát kábé ennyi. Nem sok, de ha a Zuram hazajön, akkor látványosabb dolgok is következnek: lenti spájz ablakcsere, fenti fürdő-wc csövezése, betonozása, kályhák bekötőcsövének cseréje...

Az ácsmunkák is készen vannak!

Múlt csütörtökön az ácsok is elkészültek.
Minden mesterember elment, csendes a ház...

Mostantól csak rajtunk áll, hogy milyen tempóban tudjuk folytatni a belső munkákat.

Mutatok még egy fotót, a lépcsőház ilyen gyönyörű szép lett:

Szóval amit még ezen a nyáron meg kéne csinálnunk:

- a riasztót beszereltetni
- a fenti hajópadlót csiszolni, lakkozni,
- a lambériát lekezelni,
- a lenti kályhák bekötőcsövét meg kell csinálni, mert az új kémények miatt új helyre is kerülnek a bekötőcsövek,
- a spájzban polcrendszert kialakítani,
- a fürdőszobát helyreállítani: fregolit máshová kell felfúrni, a falat egy helyen ki kell javítani, a szekrényt felfúrni,
- a fenti elektromos szerelvényeket megvenni, felszerelni,
- esetleg, ha lesz elég pénz, akkor a fenti infrapaneleket megvennénk,

és a legfontosabb: helyre kell állítani a kertet!!!

(ezeken kívül még nagyon sok munka lesz a házban, de a büdzsé sajnos nem engedi, hogy mindent megcsináljunk... majd szép lassan...)

Ha lesznek új mutogatnivalók akkor majd mindig jelentkezem...

Előzmények - 3. rész: Engedélyeztetés

Na ez a rész volt a leghosszabb, legidegőrlőbb, legbosszantóbb szakasza az egész sztorinak.

Beadtuk a tervet tavaly november 23-án. A tervező szólt, hogy biztos kérnek majd hiánypótlást, az építésügyi előadó vérmérsékletétől és hangulatától függően. Kértek is.
Az építésügyi előadó, nevezzük csak N.T.-nak, olyan marhaságokon akadt fenn, mint hogy:
- a szintterület számítás, a zöldfelület számítás, és a beépítési százalék idomtervek külön-külön lapon kell hogy szerepeljenek,
- A lépcsőt az összes alaprajzon és metszeten be kell méretezni. (Általában az alaprajzon csak a vízszintes méretezés szerepel, a metszeteken csak a függőleges méretezés - nyilvánvaló okokból... :-)
- ja meg hogy egy oldalt véletlenül nem írtunk alá. (minden oldalt külön külön alá kell írni a tervezőnek, és a tulajdonosoknak is. Erre sem igen értem miért van szükség, hiszen az átvett tervrajzot átvételkor lefűzik, és lepecsételik, tehát utólag belefűzni úgysem lehetne semmit...)

Na jó. Beadtuk a hiánypótlást.

Ahogy Nagy Bandó mondta: ...és vártunk.... vártunk... vártunk....

Aztán december közepén jött egy levél, amelyben felszólítottak bennünket, hogy 8 napon belül írásban hitelt érdemlően bizonyítsuk, (így, vastagon szedve), hogy a ház melletti féltetőt ki, mikor, és milyen engedély alapján építette. Ez azért is pikáns, mert eleve az építési engedély kérelemben leírtuk, hogy tudjuk, hogy az a féltető engedély nélkül épült, és szabálytalan, és az engedélykérelemben vállaltuk is a lebontását.

A Zuram bement az Önkormányzatba. Elmondta, mi a helyzet, és hogy csak az építkezés idejére jó volna ha kaphatnánk rá fennmaradási engedélyt. N.T. mondta: nemlehet!!!... Majd szó szót követett, N.T.-vel egy szobában dolgozó előadó hölgy megjegyezte, hogy van rá legális lehetőség, hogy az építkezés idejére fennmaradjon a féltető, ha felvonulási épületként írásban megkérjük rá a fennmaradást... N.T. fekete pont!

Megkértük...

...vártunk....

...vártunk...

...vártunk...

Majd január 31. dátummal érkezett egy levél - február végén!!! - hogy 15 napon belül nyújtsuk be a Főkétűsz nyilatkozatát.
Bumm!!!!!

1. a jelenlegi szabályok értelmében nem kötelező a Főkétűsztől hozzájárulást kérni, elég, ha a tervező egyeztet a szolgáltatóval - ez megtörtént, és bele is írtuk az engedélykérelembe.

2. A Főkétűsz nem végez huzatszámítást, ezt egy külső céggel kell elvégeztetni, súlyos tízezrekért, majd a Főkétűsz csak rábólint. (vagy nem...)

3. A Főkétűsz ügyintézése elég érdekes: akinek van csókosa a hivatalban, annak pár nap, akinek nincs, annak 3 hét.

Hogy a fenébe nyújtsuk be 15 napon belül a kéményseprő szakvéleményt????

Elindítottuk a dolgot, kértünk a hiánypótláshoz határidő-hosszabbítást.
(Közben kiderült, hogy N.T-nek nem állt volna jogában a másodszori hiánypótlás bekérése, hiszen, - itt idézet a jogszabályból:

5. § Az építésügyi hatóság megfelelő határidő megjelölése és a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett, ha

a) a kérelem hiányos, a kérelem beérkezését követő naptól számított tíz napon belül,

b) az ügyfél az a) pont szerinti hiányokat pótolta, de kérelme a mellékletek építészeti-műszaki tartalma tekintetében hiányos, az a) pont szerinti hiánypótlást követő tíz napon belül

hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt

ezt a határidőt N.T úr már jócskán túllépte.

No mindegy...

Ezek után újra vártunk....
....vártunk....vártunk...

Három hét kellett a kéményseprők hozzájárulásához, előtte ugye legalább egy hét volt, mire a huzatszámításokat elvégeztettük, stb...

Most nem tudok tovább írni, mert dolgom akadt... innen folytatom...

Huszadik nap - finisben az ácsok

Az előző hosszú hétvégén egy kis pihenőt vettünk. Az ácsok is - mi is.
Az ácsoknak elfogyott a faanyaguk, és mivel a teherautó csak ma tudott jönni Erdélyből, ezért pár napra ők is hazautaztak.

A kőművészek is levonultak szerdán, az ácsok is elutaztak csütörtökön, így aztán a hétvégére csak a villanyszerelők jöttek, folytatták az épület öszze-vissza drótozását...

Csütörtökön a bádogos is megérkezett - először még múlt hétfőre ígérte magát. Nem jött.... Aztán keddre ígérkezett. Nem jött... Már épp azt gondoltuk, hogy hívunk valaki mást, mert úgy tűnik ez a csávó nem igazán megbízható, mikor is csütörtökön mindenféle előzetes bejelentés nélkül megjelent, hogy na akkor ő most nekiállna. Oké...

A Zuram közben megrendelte az üvegesnél a külső nyílászárókra a hőszigetelő üveget, az is meglesz pár napon belül.

Tegnap este visszaérkeztek az ácsok, és ma reggel megérkezett a teherautó is a faanyaggal:


Most néhány fotó az emeletről -
Az egyik gyerekszoba a kész gardróbajtóval, és a gyönyörű szép cseresznyeszín ajtóval:
(érdemes visszanézni az előző poszt első fényképét, ez ugyanaz a sarok!)
A mi szobánk ablakai kívülről:
A fenti előtér a fürdőszoba és wc ajtajaival: