A samott már eléggé szétégett benne, amikor a fiúk szedték szét, a teteje szinte magától beomlott, szóval itt volt az ideje a cserépkályha átrakásának.
Kicsit odébb is került - mostantól a nagyobb része a fürdőszoba felé lóg be, és csak egy cserépnyi lóg a kisszoba felé. Ez is jó, mert eddig mindig az volt a gond, hogy a kisszobában nagyon meleg volt, a fürdő pedig nem annyira. Most majd fordítva lesz...
Hosszú menet volt, de röpke egy hét alatt készen lett!
Ez pedig a vadonatúj pinceajtónk, a papám műve! A megmaradt lambériából készült, tehát pont úgy néz ki, mintha a feljárat lambériájának a folytatása lenne. Nagyon professzionális!
Köszönjük nagypapa!
Én pedig kicsit megnyugodtam. A mai nap a takarítás jegyében telt, mostmár megint úgy néz ki a lakás, mintha emberek élnének itt... :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése