Nemsokára költözhető a tetőtér!!!!

Nagyon rég nem jelentkeztem.

Azóta elkészültek a falak - mármint a lambéria felületkezelése.
Ez nagyon szépen hangzik egy ilyen frappáns, rövid mondatocskában, de ez azért kicsit hosszadalmasabb dolog volt.

Először is az egész felületet le kellett mosni szappanos vízzel, dörzsiszivaccsal, hogy a lambérián itt-ott látható ujjlenyomatoktól megszabaduljuk. Ugyebár az ácsok nem fehér kesztyűben dolgoztak, elég sok maszat volt a falon. Majd az egész felületet megcsiszoltuk nagyon finom csiszolópapírral. Utána egy olajos-viaszos cuccal az egészet lekentük, utána ronggyal visszatöröltük a felesleget, végül puha ronggyal políroztunk. Nem volt kis meló. Mindezt a két kicsi művész kezünkkel....

Most eljött az idő - kikölcsönöztük a megfelelő padlócsiszoló ojjektumokat, és nekiestünk a hajópadlónak...
Csiszolás, porszívózás, csiszolás, porszívózás, szélcsiszolóval csiszolás, porszívózás. Ez volt az első napi menet. A csiszológép kb hetven kiló - azt eleve egy szép feladat volt felvarázsolni az emeletre...
Aztán jött a következő gép - íme, ő az:Ez a masina szintén jó 45-50 kiló. Egyszer ezzel is át kellett csiszolni mindent, a legfinomabb csiszolópapírral. Ez sem volt nagyon egyszerű művelet. Az én komoly erővel bíró férjemet úgy vágta a gép a falhoz, hogy komolyan megijedtünk. A gép úgy viselkedett, mint egy vadló. Kegyetlen volt. Aztán némi telefonos support után a férjem lassacskán megszelidítette a masinát, és végül már egész jól tudta irányítani.
Szóval újabb csiszolás, porszívózás, csiszolás zöld peddel, porszívózás, csiszolás fehér peddel, porszívózás...

Jött az alapozó olaj. Ezt a félrjem egyedül csinálta, mert közben én "beugrottam" az Operába, és lenyomtam gyorsan egy Diótörőt. Mikor hazaértem, még egy-két óráig kenegettük, visszatöröltük az olajat, minden totál maszatos, ragacsos...

Következő napon jött a keményolaj - amitől a padló fájának rostjai kikeményednek. Ezt is a csodamasinával kellett felhordani, majd felmosórongyokkal visszatörölni, és a géppel még egyszer jól "bemasszírozni" a fába.

Most itt tartunk:

Ma délután következik a viaszolás. Utána már csak kb két hetet kell várni, míg a fa teljesen kikeményedik, és máris lehet felköltözni!


Ja és egy fotó a híres infrapanelekről:
Ezek szolgáltatják az emeleten a fűtést. Bár a fotó sajnos nem a legjobb, azért elmondom, hogy igen jól néznek ki, és jól is fűtenek. (Mostmár csak a villanyszámlára leszek kíváncsi....)

Finisben a játszóház!

Lassan, de biztosan haladunk a játszóházzal...
Még a szélső cserepeket kell beszabni, a tető szélére bádogot tenni, az erről a fotóról nem látszó két oldalt le kell lazúrozni, és a játszóeszközöket felszerelni.

Alma és apa most mentek el megvásárolni a csúszdát, a kapaszkodókat, a mászófalhoz való mászóköveket.

A létra is recycling: a régi padlásfeljárat létrájából lett méretre vágva, lecsiszolva, lefestve.
Nem is gondoltam volna, hogy azokból a randa megfeketedett régi tetőgerendákból ilyen szép oszlopokat lehet csinálni...

A mászófal is már készen áll, csak még fel kell szerelni a mászóköveket, és utána mehet a helyére.

Alma kifejtette: szereti az építkezést, mert ilyenkor sokszor rendelünk pizzát. :-)
Naná, általában délelőtt tudunk dolgozni, mert dél felé már olyan a hőség, hogy meg lehet dögleni. Igy aztán sajnos a főzés sokszor kimarad az életemből. Ilyenkor jól jön a pizzafutár...

Azért nagyon várom már, hogy kész legyen, és ismét helyreállítsam a kertet. Remélem, a gyerekek örömmel fogják használni a házikót!

Spááááájz!!!

Volt egyszer egy spájzom....
Szép nagy volt, igaz, hogy ott tároltuk a Zuram szerszámait is, és ott volt a mélyhűtő is, de azért minden elfért, ami kellett...

Sajnos a feljáratnak egyetlen lehetséges helyet találtunk, és ez a spájz helyén volt.
Így aztán a spájz erre a sorsra jutott:
Jó három hónapig a spájz teljes tartalma a lakás különböző szobáiban, és a pincében került elhelyezésre.
Így bármit is akartam sütni vagy főzni, a ház legkülönbözőbb pontjairól kellett összevadászni az edényeket és a hozzávalókat. Az élelmiszerek ömlesztve, zacskókban.... brrrr...

Pár napja azonban végre jött az ember, aki kicserélte a régi ablakot, mivel a maradék kicsi spájzban az a nagy ablak teljesen használhatatlan volt. Rossz irányba is nyílott, és feleslegesen nagy felületet foglalt a falfelületből.
Íme az új ablak:


Aztán a Zuram kiglettelte, és kimeszelte a spájzot, és a papám a régi polcrendszer anyagaiból új polcot varázsolt! Én pedig végre bepakolhattam!
Annyira jó, hogy végre megint van rendes helye az élelmiszernek! (Három hónap után!!!)


Sajnos a kényszerű pincei tartózkodás nem minden élelmiszernek tett jót. A lisztek nem igazán bírták a párás levegőt, ráadásul elég sok meg is molyosodott, úgyhogy a szárazárura még vár egy teljes körű átválogatás. Remélem, azért nem kell túl sok mindent kidobni...

A spájz egyik falára még kell egy keskeny polcot varázsolni, mert azért nem mindennek találtam még jó helyet. A másik oldalon meg akasztókat szeretnék a palacsintasütők, szűrők, és egyéb akasztható konyhafelszerelés számára.

Kerti játszó 2

Ma szarufák és fogópárok kerültek a tetőre...

Kerti játszótér

Korábban talán már említettem, hogy szeretnénk a kertbe egy játszóvárat.
Nos a Zuram úgy gondolta, kössük össze a kellemest a hasznossal. Ő épít egy játszóházat, aminek az egyik oldalát kertiszerszám-tárolónak lehet majd használni. (Ha már a féltetőt le kell bontani, legyen hová tenni a bringákat, meg a fűnyírót-egyebeket...)
A volt emésztő helye már úgyis le volt betonozva, adta magát a lehetőség, hogy oda építsük.
Most itt tart a dolog:És ha készen lesz, valahogy így fog kinézni:
Lesz csúszda, mászófal, kuckó, alatta lehet majd homokozó...
A régi tetőanyagból épült a váz, és elég sok szarufa anyag, gerenda, cserép maradt az építkezésből, azokat mind fel tudjuk használni.
No és a tároló rész kívülről ugyanolyan lambériaborítást kap, mint a ház.

Minden gyerek ilyenről álmodik, nem? Remélem, nemsokára elkészül, hogy a lányok még a nyáron kicsit élvezhessék az új építményt!

Haladások...

Egyheti munka - és újra áll a zöld kályha!
A samott már eléggé szétégett benne, amikor a fiúk szedték szét, a teteje szinte magától beomlott, szóval itt volt az ideje a cserépkályha átrakásának.
Kicsit odébb is került - mostantól a nagyobb része a fürdőszoba felé lóg be, és csak egy cserépnyi lóg a kisszoba felé. Ez is jó, mert eddig mindig az volt a gond, hogy a kisszobában nagyon meleg volt, a fürdő pedig nem annyira. Most majd fordítva lesz...
Hosszú menet volt, de röpke egy hét alatt készen lett!

Ez pedig a vadonatúj pinceajtónk, a papám műve! A megmaradt lambériából készült, tehát pont úgy néz ki, mintha a feljárat lambériájának a folytatása lenne. Nagyon professzionális!
Köszönjük nagypapa!Én pedig kicsit megnyugodtam. A mai nap a takarítás jegyében telt, mostmár megint úgy néz ki a lakás, mintha emberek élnének itt... :-)))

...de van egy új lakónk!...

Csak hogy ne a nyafogásé legyen főszerep, megmutatom legújabb szerzeményünket:
Igen, ez egy sparhelt. Mivel a konyhában lebontottuk a cserépkályhát, valami más fűtőeszköz után kellett néznünk. A régi Salgó tűzhelyek gyártója már hiper-szuper XXI. századi sparhelteket is gyárt. Egy ilyen szép darabot sikerült megcsípnünk igen akciós áron.
Ez azért szép, ugye?


És hamár homár - ha ilyen gyönyörű kék sparheltünk van, akkor az egész leendő könyhai színvilágot ilyenre álmodtam:
Nem tudom, hány év múlva valósul meg, de ilyet akarok!!!!!!

Kályhabontás!

A kályhabontás és építés igen mocskos munka...
Főleg, ha folyton esik az eső, és a ki-be mászkálással még jól rásegítünk a mocsok maximális terítésére...
Íme pár fotó:

pillanatkép a bontás korai szakaszából

a fürdőszobám az első pár óra után

ez már a következő nap "eredménye" - ez már nem bontás, hanem építés!

Én meg közben az idegösszeomlás szélén...

Három dolgot utálok: a rendetlenséget, a piszkot, és a veszekedést.
Most megint mindenhol iszonyat kupleráj van, és elképzelhetetlen mocsok, és a gyerekeim folyton egymást ölik, mivel a ritka sz*r idő miatt ki se tudják tenni a lábukat a szobájukból - ahol egyébként szintén a maximumot hozták ki a rendetlenségből... Szóval észvesztő...

Újabb támadások!

Ma támad a cserépkályhás!

Le kell bontani a zöld kályhát, mert már igencsak szétégett a belsejében a samott. Az új kémény miatt a bekötőcsőnek is máshová kell kerülnie, ezért így is - úgy is átrakás lett volna a vége.
Lefóliáztuk a kisszobát... Készítek majd képeket is...

A héten támad még az ablakos ember, aki a spájzablakot kicseréli, és támad a vízszerelő is, aki pedig a fenti fürdőszobának esik neki.

A Zuram pedig a padlólakkal támadja meg a hajópadlót...

Mi történt az elmúlt hónapban...

Egy régi barátnémmal találkoztam jártomban-keltemben, és érdeklődött: rég nem írtam a blogra, mi a helyzet?

Tehát:

Az elmúlt egy hónapban nem sok minden történt, a férjem Alma lányommal Svájcba utazott, kettecskén maradtunk a kisebbik kisasszonnyal. Ezért csak olyasmit tudtam csinálni, amit Emese jelenlétében is lehet.

- Megróbáltam helyrepofozni a kertet. Ahol az ácsok lepakolták a faanyagot a kamionról, ott teljesen kipusztult alatta minden. Felástam, beszórtam fűmaggal. A locsolásról szerencsére a természet sokszor gondoskodott helyettem.

- A telken volt még egy-két kupac fahulladék, ezeket összeszedtem, a kert egy kevésbé forgalmas sarkába halmoztam - a tüzelőtároló már teljesen tele van, oda már egy fogpiszkáló sem férne...

- A kupacok alatt is fel kellett takarítani a kertet, sőt az egész kertet jó néhányszor átgereblyéztem, hogy a megbúvó cserépdarabok, apró faszilánkok eltűnjenek. Még néhányszor ezt a műveletet meg kell ismételnem, mire jó szívvel kiengedhetem a gyerekeket a kertbe mezítláb is...

- Apu készített egy nagy ipari mágnesből, és egy seprűnyélből egy "célszerszámot" a kóbor elhulott szögek összegyűjtésére - ezzel is körbejártam párszor a kertet, remélem az összes szöget sikerült eltávolítani.

- Az emeletet kisepertem, felporszívóztam. Emese azóta nagyon szívesen játszik ott fenn! Az egész favasutat ki lehet rakni a szép nagy üres szobában!

- Apu segítségével felpakoltuk a maradék lambériákat a tetőzugba.

- A gardróbszekrényeket lemértük, megterveztük a belső beosztást, én pedig a szekrények belsejét elkezdtem kifesteni színtelen lazúrral. Ezt még nem fejeztem be, ma sorra kerül az utolsó gardrób is, és remélem a belső függőleges osztást is lekenem, hogy be lehessen építeni.

Hát kábé ennyi. Nem sok, de ha a Zuram hazajön, akkor látványosabb dolgok is következnek: lenti spájz ablakcsere, fenti fürdő-wc csövezése, betonozása, kályhák bekötőcsövének cseréje...

Az ácsmunkák is készen vannak!

Múlt csütörtökön az ácsok is elkészültek.
Minden mesterember elment, csendes a ház...

Mostantól csak rajtunk áll, hogy milyen tempóban tudjuk folytatni a belső munkákat.

Mutatok még egy fotót, a lépcsőház ilyen gyönyörű szép lett:

Szóval amit még ezen a nyáron meg kéne csinálnunk:

- a riasztót beszereltetni
- a fenti hajópadlót csiszolni, lakkozni,
- a lambériát lekezelni,
- a lenti kályhák bekötőcsövét meg kell csinálni, mert az új kémények miatt új helyre is kerülnek a bekötőcsövek,
- a spájzban polcrendszert kialakítani,
- a fürdőszobát helyreállítani: fregolit máshová kell felfúrni, a falat egy helyen ki kell javítani, a szekrényt felfúrni,
- a fenti elektromos szerelvényeket megvenni, felszerelni,
- esetleg, ha lesz elég pénz, akkor a fenti infrapaneleket megvennénk,

és a legfontosabb: helyre kell állítani a kertet!!!

(ezeken kívül még nagyon sok munka lesz a házban, de a büdzsé sajnos nem engedi, hogy mindent megcsináljunk... majd szép lassan...)

Ha lesznek új mutogatnivalók akkor majd mindig jelentkezem...

Előzmények - 3. rész: Engedélyeztetés

Na ez a rész volt a leghosszabb, legidegőrlőbb, legbosszantóbb szakasza az egész sztorinak.

Beadtuk a tervet tavaly november 23-án. A tervező szólt, hogy biztos kérnek majd hiánypótlást, az építésügyi előadó vérmérsékletétől és hangulatától függően. Kértek is.
Az építésügyi előadó, nevezzük csak N.T.-nak, olyan marhaságokon akadt fenn, mint hogy:
- a szintterület számítás, a zöldfelület számítás, és a beépítési százalék idomtervek külön-külön lapon kell hogy szerepeljenek,
- A lépcsőt az összes alaprajzon és metszeten be kell méretezni. (Általában az alaprajzon csak a vízszintes méretezés szerepel, a metszeteken csak a függőleges méretezés - nyilvánvaló okokból... :-)
- ja meg hogy egy oldalt véletlenül nem írtunk alá. (minden oldalt külön külön alá kell írni a tervezőnek, és a tulajdonosoknak is. Erre sem igen értem miért van szükség, hiszen az átvett tervrajzot átvételkor lefűzik, és lepecsételik, tehát utólag belefűzni úgysem lehetne semmit...)

Na jó. Beadtuk a hiánypótlást.

Ahogy Nagy Bandó mondta: ...és vártunk.... vártunk... vártunk....

Aztán december közepén jött egy levél, amelyben felszólítottak bennünket, hogy 8 napon belül írásban hitelt érdemlően bizonyítsuk, (így, vastagon szedve), hogy a ház melletti féltetőt ki, mikor, és milyen engedély alapján építette. Ez azért is pikáns, mert eleve az építési engedély kérelemben leírtuk, hogy tudjuk, hogy az a féltető engedély nélkül épült, és szabálytalan, és az engedélykérelemben vállaltuk is a lebontását.

A Zuram bement az Önkormányzatba. Elmondta, mi a helyzet, és hogy csak az építkezés idejére jó volna ha kaphatnánk rá fennmaradási engedélyt. N.T. mondta: nemlehet!!!... Majd szó szót követett, N.T.-vel egy szobában dolgozó előadó hölgy megjegyezte, hogy van rá legális lehetőség, hogy az építkezés idejére fennmaradjon a féltető, ha felvonulási épületként írásban megkérjük rá a fennmaradást... N.T. fekete pont!

Megkértük...

...vártunk....

...vártunk...

...vártunk...

Majd január 31. dátummal érkezett egy levél - február végén!!! - hogy 15 napon belül nyújtsuk be a Főkétűsz nyilatkozatát.
Bumm!!!!!

1. a jelenlegi szabályok értelmében nem kötelező a Főkétűsztől hozzájárulást kérni, elég, ha a tervező egyeztet a szolgáltatóval - ez megtörtént, és bele is írtuk az engedélykérelembe.

2. A Főkétűsz nem végez huzatszámítást, ezt egy külső céggel kell elvégeztetni, súlyos tízezrekért, majd a Főkétűsz csak rábólint. (vagy nem...)

3. A Főkétűsz ügyintézése elég érdekes: akinek van csókosa a hivatalban, annak pár nap, akinek nincs, annak 3 hét.

Hogy a fenébe nyújtsuk be 15 napon belül a kéményseprő szakvéleményt????

Elindítottuk a dolgot, kértünk a hiánypótláshoz határidő-hosszabbítást.
(Közben kiderült, hogy N.T-nek nem állt volna jogában a másodszori hiánypótlás bekérése, hiszen, - itt idézet a jogszabályból:

5. § Az építésügyi hatóság megfelelő határidő megjelölése és a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett, ha

a) a kérelem hiányos, a kérelem beérkezését követő naptól számított tíz napon belül,

b) az ügyfél az a) pont szerinti hiányokat pótolta, de kérelme a mellékletek építészeti-műszaki tartalma tekintetében hiányos, az a) pont szerinti hiánypótlást követő tíz napon belül

hiánypótlásra hívja fel a kérelmezőt

ezt a határidőt N.T úr már jócskán túllépte.

No mindegy...

Ezek után újra vártunk....
....vártunk....vártunk...

Három hét kellett a kéményseprők hozzájárulásához, előtte ugye legalább egy hét volt, mire a huzatszámításokat elvégeztettük, stb...

Most nem tudok tovább írni, mert dolgom akadt... innen folytatom...

Huszadik nap - finisben az ácsok

Az előző hosszú hétvégén egy kis pihenőt vettünk. Az ácsok is - mi is.
Az ácsoknak elfogyott a faanyaguk, és mivel a teherautó csak ma tudott jönni Erdélyből, ezért pár napra ők is hazautaztak.

A kőművészek is levonultak szerdán, az ácsok is elutaztak csütörtökön, így aztán a hétvégére csak a villanyszerelők jöttek, folytatták az épület öszze-vissza drótozását...

Csütörtökön a bádogos is megérkezett - először még múlt hétfőre ígérte magát. Nem jött.... Aztán keddre ígérkezett. Nem jött... Már épp azt gondoltuk, hogy hívunk valaki mást, mert úgy tűnik ez a csávó nem igazán megbízható, mikor is csütörtökön mindenféle előzetes bejelentés nélkül megjelent, hogy na akkor ő most nekiállna. Oké...

A Zuram közben megrendelte az üvegesnél a külső nyílászárókra a hőszigetelő üveget, az is meglesz pár napon belül.

Tegnap este visszaérkeztek az ácsok, és ma reggel megérkezett a teherautó is a faanyaggal:


Most néhány fotó az emeletről -
Az egyik gyerekszoba a kész gardróbajtóval, és a gyönyörű szép cseresznyeszín ajtóval:
(érdemes visszanézni az előző poszt első fényképét, ez ugyanaz a sarok!)
A mi szobánk ablakai kívülről:
A fenti előtér a fürdőszoba és wc ajtajaival:

Tizenhetedik nap - fotók

Halihó!
Az ácsok rohamléptekkel haladnak...

Íme néhány részletfotó:

A két gyerekszoba között a közfal egy gardróbszekrény lesz, egyik fele egyik oldalról nyílik, a másik fele a másik szobából:

Ez a másik gyerekszoba egyik sarka, már egész előrehaladott állapotban van a lambériázás:
Ez pedig a leendő lépcső feletti tér - már bent van a tetőablak! (A másik tetőablak is bent van, ami a fürdőszobában lesz, csak az nem ennyire látványos - ott gipszkarton lesz körülötte.

A tetőzugba itt lehet mjd feljutni:

Közben a kőművészek lassan helyreállítják a sok rombolás után a terepet - illetve ma még volt egy jó adag rombolás: kibontották a vécé falat. A vécé falában sokféle különböző pecsétes tégla rejtőzködött, ezeket eltettük, megpucoljuk, majd jó lesz még valahová!

A villanyszerelők jól körbedrótozták a tetőteret - konnektor, kapcsoló, infrapanel, router, riasztó, - lesz itt minden...

Tizenharmadik nap - rövid összefoglaló a hétről...

Hétfő óta nem írtam - no nem mintha nem történt volna semmi, csak sokat dolgoztam - itthon is, a színházban is.

Szóval egy rövid összefoglaló:

Hétfőn kicsit közelebb kerültünk a civilizációhoz, újra üzemképes a konyha. Az eddig öt éve ideiglenes konyhából most egy újabb ideiglenes konyha alakult ki - remélem, ez nem fog újra öt évig így maradni... de legalább van mosógép, mosogató, múködik a kávéfőző, meg a mikró.
Kedd - még mindig nincs használható fürdőnk... esténként összerakják a lefolyót annyira, hogy le lehessen zuhanyozni, de a kézmosó még mindig nincs bekötve. A Zuram szakálla meg egyre nagyobb, mert nincs hol borotválkozzon.
Az ácsok tetőléceznek, a kőmúvészek kéményt építenek.

Szerda: az ácsok felrakták a cserepeket.
Este felköszöntöttük János mestert 46. születésnapja alkalmából!
Az ácsok: János mester, Karcsi, Attila és Jocó, a mókamester
Ez a kép is szerdán készült, itt látszik, hogy már belül is elkezdtek szigetelni a fiúk:

Csütörtök: A wc végre át lett helyezve, és megcsinálták a vizesek a lefolyót. Újra üzemképes a fürdő!!!!!!!
Közben a kőmüvesek kidugták az első kéményt:Közben a villanyszerelők is dolgozgattak: megcsinálták az új villanyóraszekrény helyét, és elindították fel a csöveket. Holnap Sebi bácsi kezdhet csövezgetni fent.

Közben vészesen fogy a pénz... Hihetetlen, mennyi pénz megy el az előre nem látható dolgokra...

Előzmények - 2. rész: Tervezés - folytatás

Ha már ennyire nem tudok magammal mit kezdeni itt a kupi kellős közepén, akkor folytatom az előzményeket.

Tehát a tervezésről: egy régi házzal sok baj van. Nagyon behatároltak a lehetőségek: itt egy kémény, ott egy kémény, amott egy gerenda, itt megy a víz... szóval nem nagyon lehetett az alaprajzzal variálgatni. A tervezőnkkel megpróbáltunk egy nagyjából elfogadható megoldást találni, hogy elférjen minden, amit az emeletre szerettünk volna. Két gyerekszoba, szülői háló, fürdőszoba, wc, háztartási helység...

A kéményekkel előre lehetett látni, hogy gond lesz. A jelenlegi előírások szerint a kéményeket ki kell bélelni. (Akkor is, ha fatüzeléses cserépkályha van rajta.) Megkérdeztük a kéményseprőt, aki ősszel itt volt ellenőrizni, hogy miért. Azt mondta, idézem szószerint: "Azért kell kibélelni, mert különben a kémény kormos lesz." Jaaa, vagy úúúgy! Én eddig azt hittem, hogy a kémény az egy olyan dolog, hogy kormos... Na mindegy - sok szakember egybehangzó állítása szerint szakmailag semmi nem indokolja egy fafűtéses cserépkályha kéményének kibélelését, node sebaj - éljen az EU, és az EU-s szabályok!
Oké, ki kell bélelni. Nade mind a három kémény el volt húzva (nem tök függőleges vonalban ment fel, hanem volt benne egy kanyar.) Ezt komoly bontás nélkül nem lehet kibélelni. Először azt gondoltuk, hogy csak födémig visszabontjuk a kéményeket, és onnan egyenesen fogjuk felküldeni őket. De ez is akkora költség lett volna, hogy végül többek tanácsára teljesen új, szerelt kéményekben kezdtünk gondolkozni. Végül aztán Montel kéményeket rendeltünk. Ezek ugyanazt tudják, mint a Schiedel, meg a Leier, csak kábé egyharmadával olcsóbbak.

A hőszigetelésen pedig nem akartunk spórolni: a legkomolyabb elvárásoknak is megfelelő hőszigetelést terveztettünk.

Kilencedik nap - folytatás

Az ácsok nem tartanak szabadnapot.
Ők minél előbb be szeretnék fejezni, hogy utazhassanak haza...
Ma a plafont kezdték lambériázni:
Ha már felmerészkedtem, akkor lefotóztam a kilátást is:

Sajnos most elég borús-párás az idő, de pár napja, mikor egy tiszta reggelen voltam fent, teljesen tisztán lehetett látni a Gellért hegyen a Citadellát!

A következő fénykép pedig egy kis OFF: ma reggeli kis vendégünket mutatom be, akit az ácsok a lambéria-kupac alján találtak. Áthelyeztük őkelmét a kert egy békésebb pontjára:

Kilencedik nap - lelki mélypont

Ma elértem a lelki mélypontra.
A kőművesek úgy távoztak - mert ugye a magyar dolgozónak ha lejár a munkaidő, akkor lejár a munkaidő! - hogy így hagyták a fürdőszobát:
Ez itt egy lyuk a fürdőszoba padlóján. Keresték a strangot, hogy az áthelyezendő wc-t, és az emeleti strangot is rá lehessen kötni. Eközben sikerült úgy szétbarmolni a fürdőszobai összefolyót, hogy ha a Balázs nem lenne némi kézügyességgel megáldva, akkor hétfőig gyakorlatilag egyáltalán nem lehetne vizet használni a házban. A képen is jól látszik a Balázs javítása előtti állapot: a kád, és a kézmosó lefolyója szabadon belefolyt a gödörbe, és ott lazán elfolyt volna a ház alá. Balázs a régi konyhai szifoncső felhasználásával megoldotta, hogy legalább a zuhanyt lehessen használni.

A következő képen pedig a konyhai kémény helye látható:

Ezt is úgy hagyták itt, hogy nincs befejezve. Szóval itt a vasárnap - a kőművészek nem dolgoznak, én pedig erősen számítottam már rá, hogy vasárnap legalább a konyhába visszapakolhatok. De nem...

Na jó, azért hogy ne csak a lehangoló részeket mutassam, itt következik pár fotó, az ácsok haladásáról!
Az első kép a teraszról:Itt gy közeli a terasz oszlopáról:


A következő posztban a mai haladás jön!

Nyolcadik nap - tegnap nem ment a blogger...

Tegnap nem írtam - valami karbantartás volt a Bloggeren, úgyhogy nem tudtam bejelentkezni.

A nemzetközi helyzet fokozódik - amint azt Virág elvtárs is megmondta.

A kőműves munka jelenlegi állása: készen van bevakolva a konyhai melléfalazás, a spájzajtó helye kész, a gerendákat tegnap levágták. Újra le lehet jutni a pincébe. (De ki a fene akar lemenni most?) Na, voltunk azért lent, mert a wc áthelyezése miatt szemrevételeztük Lacival, a kőművészek főnökével, hogy hol megy ki a jelenlegi wc szennyvízcsöve. Iszonyat mélyen van. A fürdőszobában jelenleg is egy kőműves ezt a csövet keresi - igazi vidám bányászmunka.
A fürdőszoba amúgy elég rosszul áll még - holnap meg ugye vasárnap - és még nem tudom, mennyire lesz használható a fürdő. Még szerencse, hogy a lányok a nagypapáéknál vannak, mert itt most nincs a gyerekeknek jó világ.

Közben a konyhai falból is ki kell bontani egy kis darabot - ahol a konyhai kémény fel lesz küldve. Jut eszembe: tegnap megérkeztek a kémények is.

Ma reggel itt volt "Sebi" és "Keresztapu" a villanyszerelők, és megoldották, hogy a konyhai új falon legyen két konnektor a mosogatógépnek, és a mosógépnek.

Közben az ácsoknak elfogyott a kültéri lazúrjuk, úgyhogy gyorsan el kellett rohannom festékért is. Az ácsok már építik a teraszt!

Majd jövök fotókkal is!

Hatodik nap...

Ma a kőművesek végig felfalazták, és kivésték a konyha és a leendő maradék kicsi spájz közötti ajtó helyét. Íme a lyuk a falban:Ebédidőben ismét kimerészkadtem az udvarra. Az oromfalat az ácsok elkezdték kívülről burkolni. Délben így nézett ki:


Estére pedig már kész volt az egyik oromfal, és az egyik oldalsó térdfal burkolata. A tetőt pedig még tegnap este befedték a hőtükrös fóliával, így már nem ázunk meg. (remélem...)



Még este kiürítettük a fürdőszoba egy részét - hová hordtuk a cuccot? Naná, hogy a nappaliba. Hihetetlen kupleráj van itt! :-) Van itt takarítószer, borotvák, és fogkrémek, fazekak, fűszerek, munkásruhák, hangszerek, és sok-sok papír - ez az építkezés elég sok papírmunkával is jár: szerződések, árajánlatok, tervrajzok, engedélyek, számlák, és egyéb papírok, melyekre festői összevisszaságban firkálunk fontos dolgokat, hogy aztán persze pont azt a papírt ne találjuk, amit épp keresünk...
Remélem, nemsokára újra kipakolhatom innen, ami nem idevaló!

Ötödik nap...folytatás

A fiúk megebédeltek, én pedig kimerészkedtem egy kicsit.
A jelenlegi állapot:
A homokzat dísze lesz ez a faragott kereszt:

...és egy kicsit vissza a romboláshoz: elég komoly meló ez a gerendakiváltósdi. Egész álló nap vésnek, flexelnek. Most itt tart a leendő feljárat:

Ötödik nap - rombolás és építés

Ma teljesen kibontják a kőművészek a födémet a leendő lépcsőfeljárat helyén, és lebontják a konyhai kéményt. A födémkibontás azt is jelenti, hogy mától a vécé fölött a csillagos ég látható, amíg nincs a fejünk felett az új tető. De az ácsok jó ütemben haladnak, még egy esőmentes nap, és nem fog a nyakunkba esni az eső. (Így kap új értelmet a vízöblítéses wc! :-) Illetve reméljük, nem!)

A gázszerelő lekötötte a régi konvektorokhoz vezető gázcsövet, és csinált egy új kiállást a gáztűzhelyemnek. (Ehhez a maradék cuccok egy részét is ki kellett pakolni a konyhából - most éppen teljesen lehetetlen az előszobában közlekedni.)

....na gyorsan fedobom ezt a posztot, mert mindjárt jönnek az emberek ebédelni!

Tegnapi fotók

Adós vagyok pár fotóval tegnapról!

Ez volt a spájz plafonja:
Ez a konyhában az új vízkiállás: (megcsodálhatjátok a csodaszép csempénket, aminek most könnyű szívvel intünk búcsút:-)
És hogy ne csak rombolós képek legyenek, muataok egy kis haladást is:

Negyedik nap - szétverik a konyhát

Ma kiürítettem a konyhát - illetve a szekrényeket már tegnap kipakoltam, ma már csak le kellett szedni a szekrényeket a falról, és átraktuk őket a konyha túlsó falára. Jó előre kiválogattam, mi az amit használni kell a konyhátlan napokon is - pár tányér, evőeszköz fiók, étkezőasztal - ezek most a nappaliban találhatóak. Emlékeztek az Égig érő fű című filmre? Ott Fónay Mártáék lakása nézett ki hasonlóan, mint most az én nappalim. (nappali, háló, étkező, spájz, és dolgozószoba egyben: igazi all in one.) Csak csapásokon lehet közlekedni, a legfontosabb dolgok a kályha tetején, és a kályha sütőjében vannak. Ebédfőzzés ugyebár nincsen - rendelek. (Milyen jó, hogy net van!)

Szóval konyha: mivel a konyha egyik falát meg kell erősíteni a gerendakiváltások miatt, ezért ott az egész vizes cuccot újra kell csinálni: mosogató, és mosogatógép kiállás, és ott lesz majd a mosógép is, úgyhogy az is kap egy víz-kiállást.

VIGYÁZZ, A TETŐN DOLGOZNAK!

A házból nem nagyon lehet kilépni, mert nem tudni, mi hull az ember fejére...
Idebent viszont iszonyatos hangok hallatszanak: a tetőn flexelnek - befejezik a párkány levésését, fúrnak - talpszelemen csavarokat az új tető számára... embertelen a hangzavar. Egy zen pap lelki nyugalmára lenne szükségem. Sűrűn ismételgetem magamban, hogy ez egy olyan próbatétel, amit a sors azért mért rám, hogy megerősödjek.

Este, ha elmentek az emberek, még jelentkezem pár fotóval!

Harmadik nap... tető nélkül

Ma leszedték a tetőt. Most elég szánalmasan fest - de nemsokára ... :-)

Az ácsok leszedték a tetőt, ebéd után pedig jöttek a kőművesek, és nekiálltak levésni a koszorú betonperemét. (Hogy ezt a betonperemet milyen céllal biggyesztették annak idején a tetőhöz, az számomra rejtély. Mindenesetre kiváló hőhíd volt, ettől penészedett a plafon sarka. Most ettől is megszabadulunk! Ma két oldalt végigvéstek a kőművesek, hogy holnap lehessen lefúrni az új talpszelemen-csavarokat. Ja, a kémények is vissza lettek bontva, mert végülis új kémények lesznek. A kémények önmagukban is megérnek egy külön posztot, úgyhogy még írok a kémény-szindrómáról...

Holnaptól pár napra bezár a konyha... :-(
Remélem, tényleg csak pár napról lesz szó....