Előzmények - 2. rész: Tervezés - folytatás

Ha már ennyire nem tudok magammal mit kezdeni itt a kupi kellős közepén, akkor folytatom az előzményeket.

Tehát a tervezésről: egy régi házzal sok baj van. Nagyon behatároltak a lehetőségek: itt egy kémény, ott egy kémény, amott egy gerenda, itt megy a víz... szóval nem nagyon lehetett az alaprajzzal variálgatni. A tervezőnkkel megpróbáltunk egy nagyjából elfogadható megoldást találni, hogy elférjen minden, amit az emeletre szerettünk volna. Két gyerekszoba, szülői háló, fürdőszoba, wc, háztartási helység...

A kéményekkel előre lehetett látni, hogy gond lesz. A jelenlegi előírások szerint a kéményeket ki kell bélelni. (Akkor is, ha fatüzeléses cserépkályha van rajta.) Megkérdeztük a kéményseprőt, aki ősszel itt volt ellenőrizni, hogy miért. Azt mondta, idézem szószerint: "Azért kell kibélelni, mert különben a kémény kormos lesz." Jaaa, vagy úúúgy! Én eddig azt hittem, hogy a kémény az egy olyan dolog, hogy kormos... Na mindegy - sok szakember egybehangzó állítása szerint szakmailag semmi nem indokolja egy fafűtéses cserépkályha kéményének kibélelését, node sebaj - éljen az EU, és az EU-s szabályok!
Oké, ki kell bélelni. Nade mind a három kémény el volt húzva (nem tök függőleges vonalban ment fel, hanem volt benne egy kanyar.) Ezt komoly bontás nélkül nem lehet kibélelni. Először azt gondoltuk, hogy csak födémig visszabontjuk a kéményeket, és onnan egyenesen fogjuk felküldeni őket. De ez is akkora költség lett volna, hogy végül többek tanácsára teljesen új, szerelt kéményekben kezdtünk gondolkozni. Végül aztán Montel kéményeket rendeltünk. Ezek ugyanazt tudják, mint a Schiedel, meg a Leier, csak kábé egyharmadával olcsóbbak.

A hőszigetelésen pedig nem akartunk spórolni: a legkomolyabb elvárásoknak is megfelelő hőszigetelést terveztettünk.